a groteszk

"A groteszk összetett esztétikai minőség: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Elnevezése az olasz grotta 'barlang' szóból ered.

A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. A groteszk világa zárt, egyformán lehetséges benne a reális és irreális, a komikum és tragikum, a fenségesség és alantasság, a valóság és a fantasztikum. Művelői gyakran ábrázolnak visszataszító, undorító elemeket, torz, rút, borzongató dolgokat. Gyakori kiváltója az elidegenedettség, a szorongás, félelem."

this is the zef side

Dél-Afrikából, Fokvárosból robbant be a világ köztudatába a Die Antwoord. Ninja, Yo-landi Vi$$er és DJ Hi-Tek egyfajta rap-rave-ként definiálják a stílusukat, aminek alaphangzása a fokvárosi minitaxikban lüktető rave zene tompa morajlását idézi, és a Dél-Afrikában élő rengeteg különböző zenei műfaj elegye. Az első lemezen még főleg afrikaansul rappeltek, de a másodikon főleg angolul folyik majd a vaker.

Tagok: Ninja; Yo-Landi Vi$$er; DJ Hi-Tek

LOL

.

Félek.

just dance

Az osztálynak nevezett kiccsaládunk összetapad, felbomlik, összeáll, szétszakadt, belülről pusztul és újra helyre áll.

Fogalmam sincs, mire jó az, hogy akkor is csak egymás fülét rágjuk, mikor inkább táncikálnunk kéne, összetartanunk és együtt véghezvinnünk a nemes célt.

Oké, csak egy szalagavató. De ha kicsit megfordítjuk a képet és a tükröződő célokat is figyelembe vesszük, nem csak ennyiről szól ez a táncitánci. Arról szól, hogy ne mi legyünk az "uhhh, cé osztály", arról szól, hogy megbocsásson az osztályfőnökünk, arról szól, hogy megtanuljunk alkalmazkodni és felnőttként viselkedni. (Ez sajnos nem mindenkinek megy.)

Szomorú látni, hogy az ilyesfajta "krízishelyzetekben" mennyire előbújik néhány emberből az éretlen ficsúr.

Tolat és egy, és két, tanul-tanul-tanul, zzz, telefon, könyv, toll-papír, szőrcsomó, eső, majd kánikula, bérlet, hamis motoros és igaz barátok.

(Megint nincs erőm írni... Paff. Jó éjszakát.)

ó, az a házasság

Mindenki ügyködik a maga szerelmi bajával-bánatával, mérgelődve, étlen-szomjan, üresen kongó napokkal. Közben én egyre jobban kezdek belelátni egy kapcsolat mozgatórugóiba, látom a kis fogaskerekek feliratát, az üzemanyag típusát, és ahogy fűti az embert belülről az a bizonyos motor. A sorrend is kezd kibontakozni, íme a Top3.

    

1. Hullámhossz; 2. Tolerancia; 3. Törődés

   

Tegye fel a kezét, aki szerint ez nem így van! Ugye? Lássuk visszafelé a szavak kibontakoztatott definícióját.

Törődés

Egy kapcsolatban a törődés állandó és mértéke sem változik. Nem csak az első pár hónapban "szükséges" kifejezni a szeretetet, a szerelmet - egy idő után mindennapi szükségletté válik. A kedves szó nem elég, szerintem hatásosabb a testi kontaktus. Egy kis cirógatás, egy borzongató ölelés. Basic.

Törődés szó alatt fontos megemlítenem a figyelmességet is, mert én azt is ide sorolom. Törődök a másikkal úgy, hogy meghallgatom, megfigyelem a szokásait és ezeket az információkat hasznosítom a későbbiekben.

Tolerancia

Nem járhatunk úgy egymás mellett, hogy a szavak csak a levegőben szállingóznak. Meg kell hallgatnom a másikat akkor is, ha nem tetszik, amit mond - utána törhetjük együtt a fejünket az arany középúton, ami mindenkinek jó. 

Valamint, ha van valami idegesítő szokásod vagy hasonló és a párod elfogadja - a minimum, hogy te is elfogadod az ő mínuszait. Előbb-utóbb a negatív tulajdonságait is megszereted. Ha elég erős a kötődés, majdnem azonnal.

Hullámhossz

A legfontosabb. Ehhez nincsen fortély, nincs trükk, nincs semmi. Egyszerűen meg kell lennie. Két félnek muszáj, hogy ugyanolyan elvárásai legyenek törődés terén, mert ha nem, a gyengédség két típusa csak elsiklik egymás mellett - és egyik fél sem fogja azt érezni, hogy szeretik.

        

*Hát... csak úgy jött.

halvány lenyomat

Fehér tetoválás.

Csodálkozok, hogy olyan sok embernek eszébe sem jut, hogy elvonatkoztasson a "hagyományos" fekete tetoválástól. Ez az, gyerünk, tetováljunk magunkra valami menőt, mondjuk sárkányt vagy kínaiul azt, hogy sült pincsi! Ugyan már...

Nem is tudom, mikor ötlött először eszembe a tetoválás. Mármint az, hogy szeretnék. Hogy mit - az kérdés. Hogy hova - az nagyjából megvan. Hogy hogyan - fehéren!

Jogos a kérdés: de miért? Hiszen a fehér festékes tetoválások alig látszanak vagy begyógyult hegeknek tűnnek. (Bár a scarification-on is gondolkodok. Erről majd később.)

Azért, kéremszépen, mert nem szeretném, hogy mindenki bámulja, hogy hú, ez mit ábrázol? Azt se feltétlenül szeretném, hogy mindenki tudjon róla. Azt meg végképp nem, hogy majd a távoli jövőben azért ne kapjak munkát, mert tetovált barom vagyok.

Egy szóval annak a híve vagyok, hogy ha valami véglegesen az életem része lesz, akkor mutathassam meg, amikor én akarom. :) Vagy valami ilyesmi.

Bocsi, hulla vagyok, nehezen fogalmazok - elég trehány poszt lett ez így is.

Így a végére jöjjön egynéhány fotó.

nem vagyok duracell nyuszi

Nincsen egy faktom se, mégis pörgök egész nap, miközben majd' összeesek, este pedig zombi üzemmódba váltva elvégzem az utolsó teendőket, majd lelkemet kilehelve csuklok az ágyra.

Talán ezt mondják őszi fáradtságnak, vagy egyszerűen még hajt a lelkiismeret, hogy apait-anyait beleadjak a suliba és mindenbe, ami bármely módon kapcsolódik hozzá. Többet beszélek, kommunikálok, megírom a leckét és még a tananyagot is átnézem. Kivéve francia és fizika.

FIGHTING SPIRIT

Akkor is k_rva jóra fogom megcsinálni az érettségit, a félévim is az eddigi legjobb lesz, ha belegebedek is! Nem tunyulhatok el. Bármilyen fáradt vagyok, fásult, vagy szomorú. Küzdenem kell!

Egyébként szerintem ahogy "öregszek", egyre jobban külön tudom választani a dolgokat, amiket akarok csinálni és a dolgokat, amiket KELL csinálnom. Egyre inkább hajlamos vagyok felülkerekedni a saját személyes vágyaimon. Kis dolgok ezek. Például nem mondok olyat, hogy "csak még öt percet hadd aludjak", "tanulok majd, csak előtte gépezek öt percet", vagy a legvégzetesebb: "majd később megcsinálom".

nyugodt percek

Nem nagyon vannak már ilyenek az életben. Az ember akkor lehet csak igazán nyugodt, ha tudja, hogy minden rendben van. Nincs semmi gond a karrierjével, a családjával, a barátaival... és saját magával sem. Csakhogy épp ezért nem érheti el egy épeszű ember sem a teljes nyugalom állapotát - a génjeinkbe van programozva, hogy számítsunk a rosszra. A rossz bárhonnan jöhet. Onnan, ahol korábban is láttad, vagy onnan, ahonnan soha nem számítottál rá.
Ez utóbbit kerüljük el a félelemmel.
Gondoljunk csak bele: mennyivel nagyobb fájdalmat okoz egy hirtelen jött kudarc, veszteség, mint egy olyan, melynek eljöttére előre számítottunk. Nagymama vagy nagymama halála sem üt minket szíven akkora erővel, hisz mivel öregek, számítani lehet eltávozásukra. Ha viszont munkába menet kapunk egy telefont, miszerint élettársunkat elgázolták és belehalt a sérüléseibe, akár össze is roppanhatunk a hirtelen jött fájdalom miatt.
Hiszen ki számított rá, hogy épp most, épp ő, és épp így? Senki. Senki sem sejthette előre.

A félelem a folytonos előretekintés. Tulajdonképpen bátorság is kell ahhoz, hogy félni tudjunk. Bátorság kell, hogy el tudjuk képzelni, magunk elé tudjuk vetíteni, miféle válogatott szörnyűségek érhetnek minket, aztán csak várni rá rettegve. Sokak szerint a bátorság és a félelem két ellentétes pólusban helyezkedik el, de nem lehet egyetlen séma szerint keretbe zárni a világot.

Sajnos semmi sem olyan egyszerű, hogy csak egyféleképpen lehessen megmagyarázni.

reboot

Jelenleg szeptember másodikát írunk. A hőmérséklet napközbeni átlaga 17 fok körül van, az égbolt felhős. Csütörtök.
Ezennel megint újranyitom a blogot, immár magyarul gépelve. Ugyanis elmegy a kedvem az írástól, ha arra gondolok, hogy angolul "kell". Az anyanyelv szeretete mindig felülkerekedik, még a zuhany alatt is.

Vége a suli második napjának, kezdek ráérezni a közösségi atmoszférára. Persze még csak két óra volt "rendesen" megtartva, de a semminél a kettő kétségtelenül több. Azt üzenték nekem, hogy bár nincs első órám, menjek be korábbi busszal, mert szivatják a gólyákat. Hiba volt korábban felkelni. Nem nagyon érdekelnek az elsősök.
Vezetni is mentem volna ma, de persze ez a terv kudarcba fulladt, mint egy béna búvár. Eltévesztették a házam, mivel a szomszéd falára van kiírva a harminchármas. Igazából harmincötös a házszámuk, csak senkiben sem volt elég szufla, hogy újat rakjon fel. Ennek következtében csak hétfőn ülhetek volán mögé.
Holnap Vikibuli, amire viszem a tuttifrutti ajándékom, legalábbis szvsz örülni fog neki.

Kedvem van írni, de most valahogy nem jön az ihlet, a szemem is ragad lefele... ( Pedig még csak kilenc óra van! )
Majd írok, amikor kedvem támad.

bai bai