Tuesday 26 October 2010

determination

Sok-sok gondolkodás, fejfájás és mérlegelés után újra az anglisztika áll továbbtanulási listám élén.
Halvány lilám sincs, mit akarok kezdeni az életemmel, és ez nem vicc. Kezdek hozzászokni, hogy semmiben se legyek biztos. Ez viszont nem túl kellemes.
Barátom-e az, akit annak hiszek? Vagyok-e olyan jó, mint amilyennek hiszem magam? Képes vagyok-e rá?

Akaraterő kipipálva, már csak az "ambíció" címszócska mellett árválkodó kis négyszögbe kéne egy nike emblémát illesztem. A helyzet viszont az, hogy határozotlanságomban eltörtem az erre alkalmas varázslatos ceruzát. Bezony.
Minden esetre van tervem. Pest - ELTE - anglisztika - albérlet - műfordítás - nyomtatóipari tanulmányok - vállalkozás továbbvitele. Közben még fel is kéne nőnöm, hajajaj.

Gyereket szülni is gyerekként fogok, komolyan. (Mármint lelkileg gyerekként...)

Monday 25 October 2010

nyú sztájl

1. Újra hódít a jó öreg szőrös csizma, persze az UGG csizmák továbbra is vezetik a "vagy utálod vagy szereted" listát a téli lábbelik között.
2. Külföldön egyre jobban kezd elterjedni a rókafarok-trend - táskára, övre, mindenre jó, puha, meleg, mutatós. De azért nem bánnám, ha műszőrméből is csinálnának (ugyanis ezeknek a "kulcsartóknak" a többsége igazi rókafarok).

Szőr, szőr, és még több szőr. Készüljünk a jégkorszakra.

Thursday 21 October 2010

Y generáció és arckönyv

Szó szerint kockák világát éljük mi, az Y-generáció oly büszke tagjai. Az ezredfordulós generációba tartoznak az 1982 és 1995 között születettek, akik együtt nőttek és nőnek a technikával, s akik számítógép, internet, vagy bármilyen más információcserélő eszköz nélkül elvesznének.


Monday 18 October 2010

Tuesday 12 October 2010

the beautiful people

Nem mondanám, hogy csak mostanában, de észrevettem, hogy a későbbi generációk egyre jobban és jobban elkorcsosodnak. Rosszabbak lesznek. Velünk indult el lavinaszerűen az egész minőségromlás, az erkölcsi normák eltorzulása, tiszteletlenség és lustaság.
Manapság senki nem tisztel semmit. A diák nem tiszteli a tanárt, a tanár nem tiszteli a diákot, a nő nem tiszteli a férfit és a férfi nem tiszteli a nőt. Az emberiség nem tiszteli a természetet, a szeretetet, a világot.

Kezdem azt érezni, hogy manapság már semmi sem szent.

Hová tűntek a nem is olyan régi értékrendek, az Erkölcsi Érzék, a ranglétrák? Hiába áll valaki fölöttünk bárhol, bárhogy, feljebb valahogy csak a gyűlöletet terjesztjük. "Utálom a főnököm." "A tanárom egy hülye." S hasonlók
Könyörgök, senki nem kap észbe? Senki nem veszi észre, milyen eszeveszetten bizonygatjuk sajázt igazunkat a bölcsebbeknek? Hogy mennyire a világ közepének képzeljük magunkat, s közben még egy porszem sem vagyunk a világegyetem nagyságrendjeiben?


Elveszett egy világ ez...

Saturday 9 October 2010

P & S

Dün dün dün dündü dün dündü dün.
Meglettek a drágaságok nem is olyan drágán, de ugye még van majd' fél év, mire kellenek. Úgyhogy ottmaradtak. Kár.

Pantsu-féle kedélyállapot csitult hazaérzkezés óta, Stockingu mode on. Édességet akarok. :I
Apropó édesség, mindjárt Halloween! :3 Még 16 nap. (Tököket kell szereznem...)

Thursday 7 October 2010

anteater rabu rabu

Büszkén jelentem, hogy mostantól a kedvenc állatom a hangyász. Egyszerűen azért, mert CUKI.
Nem úgy cuki, mint egy kismacska, vagy egy csecsemő. Nem. A hangyász sokkal. Sokkal. Cukibb.

Ezt bizonyítja az alábbi videó is.

Sunday 3 October 2010

egy új én van készülőben

Érzem, ahogy közeledik az új "én", ahogy kifejlődik, nyitogatja a szárnyait és kitörni készül a mostani "én" rabságából. Félek. Nem tudom, mi következik. Tényleg ez lennék "én"? Ez a kíváncsi, gátlástalan és vakmerő... valami?
Miért tör rám a pánik, - azt gondolva, hogy a fonál súlyos lánccá válik - amikor valami nagy következne?
Vagy nekem nem ez "kell"?

Hova... megyek?

Saturday 2 October 2010

tik tok tik tok


A napok csak úgy szaladnak. A hetek mégis hónapoknak tűnnek, valahogy sokkal nehezebb minden, mint ezelőtt. Kevesebb volt a gond, a meghozandó döntés. Nem kellett ennyit gubbasztani a könyvek fölött, és a többi.
Mondhatnám, hogy basszus, igazságtalan az élet - de azzal, hogy nem mondom, nos, épp azzal érzem magam felnőttebbnek. A feladatok, a gondok sosem fognak elfogyni. Az ember viszont épp azért él, lélegzik és létezik tulajdonképpen, hogy küzdjön. Azok az emberek, akinek nincs céljuk, halottak. (Mint ahogy azok is, akik nem akarnak célt.)

*

Anyával már nézegetjük a szegedi lakásokat, nem is olyan rossz a kínálat. Csak egyet nem értek - ki az a hülye, aki egymáson keresztül vezető hálószobákat épít? Eszem megáll.
Uraságom betegeskedett, amíg itt volt nálam. Nem nagy élmény éjszaka óránként elefántbődülésre ébredni, de végül is nem nekem volt a rosszabb. Jövő héten én utazok, akkor aztán mehet a bling-bling vadászat!
Ma szalagavatós próbahajkölteményt is kaptam. Nos, nem fog szétjönni. A beton nem tud szétjönni. Körülbelül két kiló hajlakk és ötven hullámcsat van a hajamban. A konty miatt csúcsfej vagyok, szó szerint, de azért szép és elegáns és nagyon jó.

*

Miért csak 2011 tavaszán jelenik meg a Pokémon Black és White angolul? Miért?! QAQ