Szó szerint kockák világát éljük mi, az Y-generáció oly büszke tagjai. Az ezredfordulós generációba tartoznak az 1982 és 1995 között születettek, akik együtt nőttek és nőnek a technikával, s akik számítógép, internet, vagy bármilyen más információcserélő eszköz nélkül elvesznének.
Ez nagy részben a nevelésnek köszönhető. Az idő előrehaladtával, ahogy a szülőknek mind inkább meg kell küzdeniük családjuk eltartásáért, hazaérve pedig sem energiájuk, sem kedvük nem marad gyerekükkel foglalkozni, kényelmesebb lehetőséget találtak arra, hogy ők is, csemetéik is boldogak lehessenek. Ez pedig a számítógép, ami olyan sokféle lehetőséget kínál a szórakozásra, hogy ha egyszer egy gyereket beültetnek elé, később nagyon nehezen lehet csak kiimádkozni a monitor bűvöletéből. Tanulmányi eredménye egyre romlik, nem megy ki a szabadba játszani, de ami talán a legveszélyesebb: realitásérzéke változik. Megfeledkezik az időről, evésről-ivásról, de legtöbbször az alvásról.
Mint ahogy minden függőség, az internet függőség sem játék - nem lehet szemet hunyni felette, mondván, "majd kinövi a gyerek".
Persze nem minden Y-generációs növendék lesz kocka, de sajnos nagy részükre ez a sors vár.
Míg az előző generációk tagjai sokkal inkább behódolóak voltak, ezek az emberek nem alkalmazkadó típusok. Nézzünk csak körbe: mindenki modern, egyedi, jól kereső munkahelyet akar, amiből persze nincsen sok. Ebből következik a mértékteken versengés, egymás szívtelen földbe tiprása a siker érdekében. Az emberek egoizmusa a csillagos eget veri - szomorú tény viszont, hogy ez a nagy büszkeség tulajdonképpen nem takar semmit. Egyszerűen csak "jobb vagyok".
A hazánkban viszonylag nemrég elterjedt közösségi oldal felhasználói is ebbe a nárcisztikus emberi típusba tartoznak - ezt egy hivatalos vizsgálat is alátámasztja.
Facebook, Face, Fészbúk és társai. Másról sem hallani manapság az "ifjak" körében. A közösségi élet lassan áttolódik egy online színtérre. A személyes kapcsolatokat háttérbe szorítják a felszínes, érzelemmentes internetes kapcsolatok. Az embernek nem kell kockáztatnia, hiszen számtalan "barátjelölt" közül választhat, s olyannak mutathatja magát előttük, amilyennek akarja. Nem hiába óvnak minket szüleink az online ismerkedéstől - valóban akárki lehet a monitor másik végén.
Mások folyamatos hitegetésével, megtévesztésével magunkat is befolyásoljuk, s egy idő után elhisszük, amit magunkról hamisan állítunk. Ezzel egy torz önértékelés jön létre, amiből az ember, akárcsak az internet függőségből, nehezen kászálódik ki.
Hazugságok hálója fon körbe minket, mi pedig úgy nyalogatjuk ezt a fonalat, mint holmi mézesmadzagot. Szabadulni nem vágyunk, inkább egyre jobban belegabalyodunk az önértékelési zavarokba, saját imádatunkba, míg végül tényleg nem marad senki más.
No comments:
Post a Comment