A napok csak úgy szaladnak. A hetek mégis hónapoknak tűnnek, valahogy sokkal nehezebb minden, mint ezelőtt. Kevesebb volt a gond, a meghozandó döntés. Nem kellett ennyit gubbasztani a könyvek fölött, és a többi.
Mondhatnám, hogy basszus, igazságtalan az élet - de azzal, hogy nem mondom, nos, épp azzal érzem magam felnőttebbnek. A feladatok, a gondok sosem fognak elfogyni. Az ember viszont épp azért él, lélegzik és létezik tulajdonképpen, hogy küzdjön. Azok az emberek, akinek nincs céljuk, halottak. (Mint ahogy azok is, akik nem akarnak célt.)
*
Anyával már nézegetjük a szegedi lakásokat, nem is olyan rossz a kínálat. Csak egyet nem értek - ki az a hülye, aki egymáson keresztül vezető hálószobákat épít? Eszem megáll.
Uraságom betegeskedett, amíg itt volt nálam. Nem nagy élmény éjszaka óránként elefántbődülésre ébredni, de végül is nem nekem volt a rosszabb. Jövő héten én utazok, akkor aztán mehet a bling-bling vadászat!
Ma szalagavatós próbahajkölteményt is kaptam. Nos, nem fog szétjönni. A beton nem tud szétjönni. Körülbelül két kiló hajlakk és ötven hullámcsat van a hajamban. A konty miatt csúcsfej vagyok, szó szerint, de azért szép és elegáns és nagyon jó.
*
Miért csak 2011 tavaszán jelenik meg a Pokémon Black és White angolul? Miért?! QAQ
No comments:
Post a Comment