Tuesday, 26 October 2010

determination

Sok-sok gondolkodás, fejfájás és mérlegelés után újra az anglisztika áll továbbtanulási listám élén.
Halvány lilám sincs, mit akarok kezdeni az életemmel, és ez nem vicc. Kezdek hozzászokni, hogy semmiben se legyek biztos. Ez viszont nem túl kellemes.
Barátom-e az, akit annak hiszek? Vagyok-e olyan jó, mint amilyennek hiszem magam? Képes vagyok-e rá?

Akaraterő kipipálva, már csak az "ambíció" címszócska mellett árválkodó kis négyszögbe kéne egy nike emblémát illesztem. A helyzet viszont az, hogy határozotlanságomban eltörtem az erre alkalmas varázslatos ceruzát. Bezony.
Minden esetre van tervem. Pest - ELTE - anglisztika - albérlet - műfordítás - nyomtatóipari tanulmányok - vállalkozás továbbvitele. Közben még fel is kéne nőnöm, hajajaj.

Gyereket szülni is gyerekként fogok, komolyan. (Mármint lelkileg gyerekként...)

Monday, 25 October 2010

nyú sztájl

1. Újra hódít a jó öreg szőrös csizma, persze az UGG csizmák továbbra is vezetik a "vagy utálod vagy szereted" listát a téli lábbelik között.
2. Külföldön egyre jobban kezd elterjedni a rókafarok-trend - táskára, övre, mindenre jó, puha, meleg, mutatós. De azért nem bánnám, ha műszőrméből is csinálnának (ugyanis ezeknek a "kulcsartóknak" a többsége igazi rókafarok).

Szőr, szőr, és még több szőr. Készüljünk a jégkorszakra.

Thursday, 21 October 2010

Y generáció és arckönyv

Szó szerint kockák világát éljük mi, az Y-generáció oly büszke tagjai. Az ezredfordulós generációba tartoznak az 1982 és 1995 között születettek, akik együtt nőttek és nőnek a technikával, s akik számítógép, internet, vagy bármilyen más információcserélő eszköz nélkül elvesznének.


Monday, 18 October 2010

Tuesday, 12 October 2010

the beautiful people

Nem mondanám, hogy csak mostanában, de észrevettem, hogy a későbbi generációk egyre jobban és jobban elkorcsosodnak. Rosszabbak lesznek. Velünk indult el lavinaszerűen az egész minőségromlás, az erkölcsi normák eltorzulása, tiszteletlenség és lustaság.
Manapság senki nem tisztel semmit. A diák nem tiszteli a tanárt, a tanár nem tiszteli a diákot, a nő nem tiszteli a férfit és a férfi nem tiszteli a nőt. Az emberiség nem tiszteli a természetet, a szeretetet, a világot.

Kezdem azt érezni, hogy manapság már semmi sem szent.

Hová tűntek a nem is olyan régi értékrendek, az Erkölcsi Érzék, a ranglétrák? Hiába áll valaki fölöttünk bárhol, bárhogy, feljebb valahogy csak a gyűlöletet terjesztjük. "Utálom a főnököm." "A tanárom egy hülye." S hasonlók
Könyörgök, senki nem kap észbe? Senki nem veszi észre, milyen eszeveszetten bizonygatjuk sajázt igazunkat a bölcsebbeknek? Hogy mennyire a világ közepének képzeljük magunkat, s közben még egy porszem sem vagyunk a világegyetem nagyságrendjeiben?


Elveszett egy világ ez...