Mostanában nincs kedvem / időm / erőm bloggolni...
Egy kicsit több, mint egy hónap múlva már írom az érettségiket és teljesen meg vagyok őrülve. Fűzögetem a tételeket, elmetérképeket rajzolok, csapkodom a számológépet és tömöm magamba a fagyit.
Tavasz van, meleg van, mindjárt vége a giminek sulinak, éljen, de miért, ó miért kell mindebbe belerondítani az érettségivel?!
Na meg az a bizonyos kellemetlen szituáció, hogy valakik nem szólnak hozzád és még ők fújják fel magukat, persze nem nyilvánosan vagy IRL, mert ugyan az milyen már. Nem baj, vannak olyan emberek, akik nem hagynak faképnél csak úgy.
Jahm, egyébként elkezdtem karatézni. Igen, karatézni, és? Tegnap volt az első edzés - mit ne mondjak, nehezen mozgok ma. Sensei jól megizzasztott mindenkit. A fiúk nyögtek, meg seggvonalban összeizzadták a gatyájukat. xD Én meg megtanultam kifeszíteni egy másik ember karját. 押忍!
Szellemi állapot :
+ Megj.: Kezd alábbhagyni a lelkesedésem a gyaru iránt. Imádom, kiváló inspirációt ad, de nem hiszem, hogy lesz valaha időm arra reggelente, hogy gal-izáljam magam. Na meg persze a $$$. Guhh. Ha lesz erőm rá, összedobok minnyá' valami gané képes posztot. Thxbye.
(Mármint nem a tok, hanem Ő. 
) Egy sima tartó és lencsecsipesz van benne. Az eladó küldött mellé két csillagos csatot is. Nem hiszem, hogy valaha hordani fogom őket. 
Annyira ráérek, de komolyan. 
Kicsit rosszul érzem magam miatta, de ha egyszer valamit elhatározok...
Íme!
Egyre jobban ráérzek. Menni fog ez! 
Olyan jó, hogy vele lehettem, még ha csak ilyen kis időre is! A szerelem, azt hiszem, tényleg átsegít a rossz pillanatokon.
Az anime pedig, amit nézek a Kimi ni Todoke. Gyönyörűen visszatükrözi a "régi", mindenképpenbeilleszkednivágyó személyiségemet. Csak én sokkal agresszívebb vagyok Sawako-nál. Well duh.
