Úgy döntöttem, csakazértis lesznek személyes posztok. Máskülönben havonta kb. csak egyszer posztolnék. Meg amúgy is, ez az én blogom. Hát nem? Hát de. Na ez az.
Pénteken visszatért az önbizalmam a vezetéshez. Egész jól ment; csak egyszer fulladtam le.

Egyre jobban ráérzek.
Menni fog ez!

Szombaton pedig rendbe szedtem magam és indultam is a drágaságomhoz~

Olyan jó, hogy vele lehettem, még ha csak ilyen kis időre is! A szerelem, azt hiszem, tényleg átsegít a rossz pillanatokon.
Ja, igen - meg kell tanulnom uralkodni az érzelmeim felett, meggondolni a mondanivalóm és nem magamra venni mindent. Ha valakinek nem tetszek, ez van!
C'est la vie. A dolgok úgyis változnak; ha ennek így kellett lennie, így kellett lennie. És
dot.
Ah, amúgy az utóbbi időkben aktívabb lettem film- és animenézés terén. Oké, csak egy animét nézek, de az meg nagyon cuki. Filmek, amiket (most már) nagyon szeretek:
Going Postal,
Blöff,
Scott Pilgrim a világ ellen. Jó, csak három, de ez nálam soknak számít.

Az anime pedig, amit nézek a
Kimi ni Todoke. Gyönyörűen visszatükrözi a "régi", mindenképpenbeilleszkednivágyó személyiségemet. Csak én sokkal agresszívebb vagyok Sawako-nál.
Well duh.
Hát, ennyi.
Holnap próbaérettségizek magyarból. (Kakit se tudok...) Most pedig alszok, baibai!